Nov. 1, 2018

Alkoholizmus a családban

Elfogadom, hogy lélekként ezt a családot, és az alkoholizáló szülőket választottam. Én döntöttem úgy, hogy az alkoholizmussal járó fájdalmas veszteségeket, konfliktusokat és félelmeket tapasztalom meg az életutamon. Gyermekként tehetetlennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam. A szüleimnek, akiknek gondoskodniuk kellett volna rólam, óvni és tanítani engem, a saját harcukkal voltak elfoglalva, nem tudtak ott lenni a számomra. Kaptam ételt, ami kevés s szegényes volt. Kaptam ruhát, amit mások vetettek le magukról, és szégyent keltettek bennem. Szégyelltem a szüleim, ahogyan éltünk, a rendetlenséget, a bagószaggal kevert alkohol bűzt, ami beitta magát a falakba, a bútorok szövetébe, a ruháimba, a hajamba és a pórusaimba. Engem is átitatott. Nem jöhetett senki hozzánk, és nem engedhettem senkit a közelembe. El kellett rejtenem a szégyenem. És így magam is.
Mégis..köszönöm az életet, amit kaptam. Köszönöm azt a 100%-os szeretetet, amit adni tudtatok nekem, még akkor is ha ez nekem nem volt jó, nem volt elég, és bántó volt.
Köszönöm a testemnek, hogy megmutatja, még kétely, félelem és harag bennem, amit átalakítok önszeretetté, az élet szeretetévé és elfogadom, tisztelem, hogy ezt a családot én választottam.
Köszönöm, hogy megtanulhattam, mi a gyengeség, és így erőssé váltam. Köszönöm,hogy megtanultam magamról és másokról gondoskodni, akkor is, ha én nem kaphattam meg azt, amire vágytam, és születési jogom volt, a szeretetteljes gondoskodás.
Köszönöm, hogy segíthetek másokat eligazodni az életben, akkor is, ha engem nem vezettek és nem mutattak utat, hanem félelemmel teli szívvel tettem egyik lépést a másik után.
Köszönöm, hogy így lehettem az az ember, aki vagyok.
Köszönöm, hogy merem megmutatni azt, aki vagyok.
Köszönöm, hogy csodákat teremtek az életemben. Köszönöm, hogy csodálatos emberek kísérnek ezen az úton. Köszönöm, amit kapok és adhatok.
Köszönöm, hogy élek és egészséges vagyok.
Köszönöm, hogy szeretni tudok és szeretve vagyok.

Ebből hozom ki a legjobbat az életemben, tisztelettel a szüleimnek. Mert hozzájuk tartozom és belőlük is vagyok. Tőlük kaptam az életem.

Köszönöm.

Mona Nemeth