May. 19, 2019

A kiteljesedés úja

A tragédiák, a veszteségek átalakítanak, megérlelnek. Amikor elveszítesz valakit, önmagad egy részét is elveszíted. Lekapcsolódsz lényegi énedről, fájdalom tölti be a szíved, a lelked, és sötéten látod a világot. Spirituális krízist élsz meg, úgy érzed, képtelen vagy újrateremteni az életed. A harag és a fájdalom az elme drótjait is áthuzalozza, és nem leled az örömöt. Megállítod az időt, meg akarod óvni magad a változástól, és nem vagy tudatában annak, hogy így még több sérülést okozol a lelkednek. A veszteség és a veszteségtől való félelem határozza meg az életed.

Elfelejtesz bízni elméd csodateremtő képességében, megújító erejében. 
Mi lenne ha úgy tekintenél a fájdalomra, hogy valójában az életöröm, az élet iránti vágyad finomítja? Növeli azt a képességed, hogy megbirkózz a nehézségekkel. Az életerőt ösztönzi benned... 
Milyen csodákat teremtenél, ami gyökeresen alakítaná át a választásaid, az életed minőségét? Hiszel-e abban, hogy ez az erő olyan új lehetőségeket nyit meg előtted, amiről eddig nem is álmodtál?
Új célokat találsz, újra szeretettel kapcsolódsz önmagadhoz, kapcsolataid egy új szintre emeled. Szabad vagy. Szárnyalsz... Teljes, egész vagy. Te teremted a saját életed, és meghagyod másoknak a saját teremtésüket. 
A biztonságot önmagadban fedezed fel. Te határozod meg, hogyan érzel az élet iránt. A tehetetlenség, a kiszolgáltatottság átalakul önerővé, egyedi kreatív megoldásokká. A menekülés, az elkerülés aktív cselekvésre vált. A félelem helyett kialakul a bizalom, a bizonyosság.
Az aggódást felváltja a szenvedély, a kíváncsiság. A kudarc sikerré változik át. Öröm és boldogság lakik a szívedben. A kapcsolatok támogatóak és szeretetteljesek körülötted. 
Hát ilyen, amikor áramoltatod az életet... és engedsz a változásnak.

Szeretettel édesanyám Gróf Mara emlékére

Mona Gróf