May. 3, 2021

Text

Nehéz vagy könnyű?
Az ideális testsúly
 
Milyen érzelmi háttere lehet az elhízásnak?
Depresszió
Szorongás
Zaklatottság
Elhagyatottság érzése
Magányosság
Elfojtott harag, agresszió
Szégyen
Stressz
Elnyomottság érzése
Kevés vagyok, kicsi és gyenge vagyok
Önértékelés hiánya
Önbizalommal teli cselekvés, reakció hiánya
Kapcsolati függőség
Szeretet és önszeretet hiánya
Csak így bírom ki, tűröm el
Családi étkezési szokások
Akkor tartozom hozzátok, ha veletek eszek, ha sokat eszek
Anya-gyermek kapcsolat
Érzelmi evés, jutalom falat
Sokszor nem a test táplálása a motivációnk az étkezésre. Komfort érzetet, nyugalmat, biztonságot, örömöt keresünk benne, hogy elnyomjuk a belső és külső megoldatlan érzelmi konfliktusokat.
Étel és íz függőséget alakítunk ki, és addig nem nyugszunk, amíg hozzá nem jutunk. Habzsolunk, rövid időn belül óriási mennyiségű ételt eszünk meg.
A "teljes menü sort" kívánjuk ízekben, sós, savanyú, csípős, édes, és kezdjük elölről. Az ízek is érzelmekhez kötődnek.
A keserű és a sós íz kívánása a félelemhez, pánikhoz, a nevetés és öröm hiányához köthető.
A csípős íz a gyászhoz kapcsolódó érzéseket segít elnyomni vagy feloldani (sírsz a csípős paprikától ), nem engeded meg magadnak a veszteség megélését és elengedését.
Az édes íz az aggódás, a túlzott félelem egy helyzetben.
A savanyú íz a ki nem fejezett haraghoz, lenyelt dühös mondatokhoz kötődik.
A legtöbben szégyenlik és titkolják a túlzott evési kényszert, egyedül próbálják megoldani, drasztikus diétákkal, ám a családi és közösségi, kapcsolati szokások miatt nehezen tartják fenn, így újból és újból konfliktusba kerülnek önmagukkal, és napról napra rombolják az önbizalmukat, mert nem képesek egyedül átalakítani a függőséget, és utálnak a tükörbe nézni.
A túlzott evés és a hirtelen diéták, böjtök váltakozása felborítja a vércukor egyensúlyt, és megzavarja az agy működését, mert egymásnak ellentmondó információkat kap. Így védekezésre áll be, és még inkább felerősíti az étel iránti sóvárgást.
Az étellel való kapcsolatunk gyermekkorunkban, édesanyánk által kialakított szokások és érzelmi kötődés mentén alakul ki. Ez alapjaiban határozza meg későbbi étkezési szokásainkat.
A túlélésünk záloga, hogy táplálva legyünk fizikailag és érzelmileg, hogy anya figyeljen ránk.
Az érzelmi biztonság hiánya, a bántalmazás szintén oka lehet az étellel, a táplálkozással való instabil kapcsolatnak. A kövérség, mint bélyeg a családban, vagy a közösségben szintén önértékelési és további táplálkozási zavarokhoz vezethet. Az ételhez kötjük az akkor is jól érzem magam érzését, és egyre inkább elszigetelődünk.
Mi a megoldás?
Kitörni a keretrendszerből, új szemléletmóddal, szokásokkal.
Olyan inspiráló új szeretem helyzetek, tevékenységek, tanulás, szokások, kapcsolatok kialakítása, ami tápláló fizikailag, érzelmileg, szellemileg.
 
Szeretettel:
Mona