Napi szösz

Milyen a viszonyod az idővel?

Mire van időd? Mire nincs?

Mire muszáj, kell, kellene időt fordítanod?

Mi sürgős és fontos mindenek felett?

Mennyi ebből a Te ügyed, és mennyi időt töltesz vele?

Ki vagy mi veszi el az időd?

Ki adhat Neked időt?

Mit halogatsz?

Mit siettetsz?

Mit kapkodsz el?

Szabad spontán, hirtelen döntened?

Hogyan tervezed, osztod be az időd?

Milyen szokások rituálék veszik el az idődet?

Milyen tevékenységekben éled meg az időtlenséget?

Milyen időtöltés nyújtja azt az érzést, hogy “szalad az idő”?

Milyen helyzetben érzed, hogy sose lesz vége, unod, nehéz, sok?

Melyek azok a feladatok, amelyeknek sosem érsz a végére?

Miben érzed hatékonynak magad, és miben nem?

Mit hanyagolsz el, vagy kíséri bűntudat, ha foglalkozol vele, és élvezed?

Mennyi időt töltesz a gondolataiddal a múltban, emlékekben?

Mennyit a jövőről ábrándozva, vagy tervezve?

Mennyi időt foglalkozol a jelen pillanat élményeivel, történéseivel?

Mikor érzed, hogy kicsúszol az időből?

Hol futsz versenyt az idővel?

Miből túlórázol?

Mennyi időt töltesz örömben, játékban, szeretetben?

Milyen tevékenységre mondanád azt, hogy életem végéig, örökké, 7/24-ben tudnád csinálni?

Mennyi időt töltesz a szeretteiddel, intimitással?

Mennyi én-időt adsz magadnak?

Érzékeled, mennyire szubjektív, egyedi az időhöz való kapcsolódásod, az időben való létezésed?

Te magad vagy az idő. Te teremted, mire jut, mire használod.

Egy pillanatot eltölthetsz szorongással, stresszel, vagy megtöltheted szépséggel és örömmel. A fájdalomtól és a veszteségtől való félelem visszahúzódásra, korlátozásra késztet, mert a hiányokat nagyítja fel.

Megszoktad, hogy így működik az élet, mások is így csinálják, ez a szokás.

A világban betöltött szerepeid is erre épülnek.

Mi lenne, ha ezen változtatnál?

Az öröm, a szeretet, a szerelem, a kíváncsiság ösztönöz a kiáradásra, a térfoglalásra, a “helyem van a világban” életérzést adja. Ebben az élményben nem rohansz, létezel. Nem akarsz máshol lenni, és mást tenni.

Mi lenne, ha ahelyett, hogy a stresszt próbálnád letenni, szabadulni tőle, egyszerűen csak választanál valami mást, ami mosolyt csal az arcodra?

Miben segít, ha az örömöt választod a nap egyre több pillanatában?

* Másként érzékelsz egy helyzetet

* Bekapcsol a kreativitásod

* Észreveszed az inspiráló lehetőségeket, embereket, információkat

* Egyszerre lehetsz intuitív és fókuszált

* Hatékonyabbá válsz

* Meglátod a kreatív megoldásokat

* Új képességeid, tehetségeid nyilvánulhatnak meg

* Megváltozik, rugalmasabbá válik a gondolkodásmódod

* Könnyedén cselekszel és reagálsz

* Kezdeményezel

* Harmóniába kerülnek az érzéseid, a tetteid, a gondolataid

* Úgy érzed, jó időben, jó helyen, a legjobbat teszed

* Áramlás élményed van, szárnyalsz

* Könnyedén döntesz, választasz és alkotsz fontossági sorrendeket

* Új tevékenységek, kapcsolatok, helyek, lehetőségek jelennek meg

* Megjelenik a színes, kreatív, szabad, örömteli “én”

* Rugalmassá, nyitottá, hajlandóvá és képessé válsz a választásra

* Te vagy az idő, belőled fakad az idő, Te rendelkezel az idővel

A bőr érzékenysége

 

Bármilyen furcsa, a bőrproblémák mögött sokszor nem kizárólag fizikai okok szerepelnek. Érzelmi állapotaink, stresszes helyzetek, kapcsolatok is okozhatnak tüneteket a bőrön.

Kezdjük mindjárt a legkézenfekvőbb témával, a bőröd, mint a tested határa.

Hogyan vagy érintve?

Szeretetteljes, becéző érintéseket kaptál gyermekkorodban, vagy most a párkapcsolatodban, a családodban?

Hiányzik valaki érintése?

Kinek az érintésétől fosztottak meg?

Milyen volt édesanyád, édesapád érintése?

Hogyan voltál táplálva, ölelve, karban tartva?

Kaptál bántó érintést?

Ki sérti a határaid?

Kitől nem tudsz szabadulni?

Ki bújik be még a bőröd alá is?

A bőr problémák másik oka már korai magzati korból is eredhet. Az anya szorongásai, félelmei, hogyan várja a gyermeket, szintén meghatározó lehet a későbbiekben.

A gyász, veszteségek, tragédiák a családban, egzisztenciális félelmek miatt, ha az anya nem érzi magát biztonságban, nem tudja kifejezni anyai szeretetét a baba iránt.

Mennyire vártak születendő gyermekként?

Fiúnak, vagy lánynak vártak?

Hogyan voltál táplálva, gondoskodva?

Mit kellett megenned, lenyelned, kibírnod, tenned, hogy figyelmet kapj?

Szeretetteljes, vagy bántó volt a figyelem?

Mennyire érzed magad elfogadhatónak a családban, a kapcsolataidban?

Kihez nem tartozhatsz oda?

Honnan rekesztődtél ki?

Kit bélyegeztek meg a családban?

Mi, vagy ki elől szeretnél visszahúzódni védő páncél mögé?

Mi az a stresszes helyzet, vagy kapcsolat, amiből nem tudsz szabadulni?

Kiben és miben nem bízol? Miért?

Milyen veszélyt rejteget a világ?

Mit, vagy kinek a viselkedését érzed fenyegetőnek?

Érzelmek kifejezése:

Mit szeretnél elrejteni, elnyomni?

Szégyent? Haragot? Félelmet? Örömöt, szeretetet?

Mivel kapcsolatban érzed azt, hogy nem tudsz róla beszélni?

Hogyan fejezed ki az érzéseid a kapcsolataidban?

Inkább cselekszel, megoldasz dolgokat, fizikailag gondoskodsz, mint kimondd: szeretlek, fontos vagy?

Milyen gondolatokat, mondani valót nyelsz le, mert félsz a kapcsolati veszteségtől?

Mi az a sérelem, bántás, amit nem tudsz megemészteni?

Tekintsünk a pozitív irányba is.

Mivel táplálnád, szeretnéd magad igazán?

Mit adnál meg testednek, lelkednek, hogy szerethetőnek érezd magad?

Kitől kérnél szeretetet, támogatást, figyelmet, megértést?

Kitől kérnél ölelést, érintést?

Kit tennél a "határaidon" kívülre?

Milyen kapcsolatból, helyzetből lépnél ki, ami irritál?

Milyen szeretetteljes örömteli tevékenység, hely, emberek tennének boldoggá?

Kinek mondanád ki végre, hogy... haragszol, hogy szereted, hogy szükséged van rá?

Kit gyászolnál el, és engednéd el végre szeretettel, elfogadással?

Mit mondanál ki édesanyádnak?

Mit mondanál a párodnak?

Mit a gyermekednek?

 

Szeretettel 

Milyen érzelmi háttere lehet az elhízásnak?

Depresszió

Szorongás

Zaklatottság

Elhagyatottság érzése

Magányosság

Elfojtott harag, agresszió

Szégyen

Stressz

Elnyomottság érzése

Kevés vagyok, kicsi és gyenge vagyok

Önértékelés hiánya

Önbizalommal teli cselekvés, reakció hiánya

Kapcsolati függőség

Szeretet és önszeretet hiánya

Csak így bírom ki, tűröm el

Családi étkezési szokások

Akkor tartozom hozzátok, ha veletek eszek, ha sokat eszek

Anya-gyermek kapcsolat

Érzelmi evés, jutalom falat

Sokszor nem a test táplálása a motivációnk az étkezésre. Komfort érzetet, nyugalmat, biztonságot, örömöt keresünk benne, hogy elnyomjuk a belső és külső megoldatlan érzelmi konfliktusokat.

Étel és íz függőséget alakítunk ki, és addig nem nyugszunk, amíg hozzá nem jutunk. Habzsolunk, rövid időn belül óriási mennyiségű ételt eszünk meg.

A "teljes menü sort" kívánjuk ízekben, sós, savanyú, csípős, édes, és kezdjük elölről. Az ízek is érzelmekhez kötődnek.

A keserű és a sós íz kívánása a félelemhez, pánikhoz, a nevetés és öröm hiányához köthető.

A csípős íz a gyászhoz kapcsolódó érzéseket segít elnyomni vagy feloldani (sírsz a csípős paprikától ), nem engeded meg magadnak a veszteség megélését és elengedését.

Az édes íz az aggódás, a túlzott félelem egy helyzetben.

A savanyú íz a ki nem fejezett haraghoz, lenyelt dühös mondatokhoz kötődik.

A legtöbben szégyenlik és titkolják a túlzott evési kényszert, egyedül próbálják megoldani, drasztikus diétákkal, ám a családi és közösségi, kapcsolati szokások miatt nehezen tartják fenn, így újból és újból konfliktusba kerülnek önmagukkal, és napról napra rombolják az önbizalmukat, mert nem képesek egyedül átalakítani a függőséget, és utálnak a tükörbe nézni.

A túlzott evés és a hirtelen diéták, böjtök váltakozása felborítja a vércukor egyensúlyt, és megzavarja az agy működését, mert egymásnak ellentmondó információkat kap. Így védekezésre áll be, és még inkább felerősíti az étel iránti sóvárgást.

Az étellel való kapcsolatunk gyermekkorunkban, édesanyánk által kialakított szokások és érzelmi kötődés mentén alakul ki. Ez alapjaiban határozza meg későbbi étkezési szokásainkat.

A túlélésünk záloga, hogy táplálva legyünk fizikailag és érzelmileg, hogy anya figyeljen ránk.

Az érzelmi biztonság hiánya, a bántalmazás szintén oka lehet az étellel, a táplálkozással való instabil kapcsolatnak. A kövérség, mint bélyeg a családban, vagy a közösségben szintén önértékelési és további táplálkozási zavarokhoz vezethet. Az ételhez kötjük az akkor is jól érzem magam érzését, és egyre inkább elszigetelődünk.

Mi a megoldás?

Kitörni a keretrendszerből, új szemléletmóddal, szokásokkal.

Olyan inspiráló új szeretem helyzetek, tevékenységek, tanulás, szokások, kapcsolatok kialakítása, ami tápláló fizikailag, érzelmileg, szellemileg.

 

Szeretettel:

Mona

Mi túlsúlyos az életedben?

Mit cipelsz, amihez szükséges a teherbírásod?

Mi az, amit erőfeszítésből teszel?

Milyen bűntudat, harag, félelem tart fogságban?

Mi vált alaktalanná, kezelhetetlenné?

Mi folyik ki a kezedből?

Hol nem tudsz tiszta igent és/vagy nemet mondani?

Mibe folysz bele, ami nem a Te ügyed?

Mi az, amiben nem teljesedsz ki?

Mi az a képesség, tehetség, tudás, amit nem aknázol ki?

Milyen számodra fontos dolgokat halogatsz, kerülsz el?

Melyik életterületeden nehezíted meg a haladást, a fejlődést?

Milyen életed lenne, ha kitekintenél a rutinból, és meglátnád a lehetőségeid?

Mit súg a belső hangod?

Milyen a szabad, könnyed pillanat íze, illata?

Mit szeretnél kézzelfoghatóvá tenni a jelenedben és a jövődben?

Hová vinne az élet folyója, ha ráfeküdnél a vízre, és könnyedén áramlanál?

 

Szeretettel,